1. fejezet – Vad�szat

T�z �ra lehetett, mire al�bbhagyott a f�jdalom. A csontjaim remegtek a k�nt�l �s m�g �reztem a v�r �z�t a sz�mban. �reztem, ahogy a v�rem lefolyik a nyakamon, eg�szen a p�rn�kra. Az �gyam tele volt tollakkal a karmaim �s a fogaim miatt. A testem izzads�g �s v�r szag�t �rasztotta. Csak akkor vettem �szre, hogy figyelnek, mikor a h�tamra fordultam �s fel�ltem az �gyamon.
    -  Nicole, ne! Ne kelj fel, k�rlek. Most m�g gyulladtak a csontjaid. Id� kell, mire megszokja a tested a farkas �ned. – Mir�l besz�l? Nem eml�kszem. �s ki �? M�rt van itt? – K�tkedve b�multak k�t arany sz�n� szemeit. Ekkor eml�kek t�mkelege suhant �t az agyamon. M�g, amikor h�t �ves lehettem �s f�ltem a s�t�tben �jjelente beb�jtam anya �s apa k�z�. Biztons�gban �reztem magam. Apa, ahogy abban az aut�ban �l �s a haj�t�l eg�szen az �llkapcs�ig v�r folyik le a ruh�j�ra a nyak�n kereszt�l. Ahogy ott l�g a keze, mint egy hull�nak a l�bai mellett.
    -  Anya?!
    -  Igen, kicsim. �n vagyok az… - Odaj�tt az �gyam mell� �s �t�lelt. – Nem kell f�lned. Tudom, hogy ez az �llapot, amiben vagy nem �ppen a legjobbkor �rt el t�ged. Sajn�lom. M�r r�g el kellett volna k�lt�zn�nk… - H�pp�gte, k�nnyek folytak v�gig az arc�n.
    -  M�rt kellett volna elk�lt�zn�nk? – K�rdeztem.
    -  A vad�szok, miatt…
    -  Vad�szok?! – Nem �llt �ssze a k�p. – Akik aput is meg�lt�k?
    -  Igen… Josh miatt… �s a csapata miatt… - Egy pillanat m�lva folytatta. – �n m�r �sszepakoltam, csak meg kell v�rni, am�g a kamion meg�rkezik.
T�z perccel k�s�bb, anya m�r a ruh�im pr�b�lta felh�zni r�m eleinte sikertelen�l. K�s�bb azt�n siker�lt felvennem, most m�r tiszta testemre. A csontjaim m�g mindig f�jtak, de m�r nem l�ktettek a forr�s�gt�l �s a l�zam is elm�lt. Mik�zben az a k�t f�rfi felpakolta a b�torokat, mi be�lt�nk h�tra a kanap�nkra, ami most le volt f�li�zva.
Mikor m�r minden fent volt elindultunk. A c�lunk egy kis tanya lett volna, Idaho Falls. Tenessee �llamban tal�lhat�, ahol k�ztudott, hogy szinte mindent erd� bor�t-, na j�, az�rt nem mindent, de j� nagy ter�letet foglalnak el a f�k.
Mikor m�r majdnem Tennessee-ben voltunk a kamion nagyot f�kezett �s az �t sz�l�re leparkolt. Nem �rtettem mi t�rt�nhetett. Tal�n egy �llat ment ki az �tra vagy valami… De ezt az �rvem i megc�folt�k azzal, hogy a k�t f�rfi, aki eddig a kamion elej�ben besz�lgetett kinyitotta az ajt�t �s egy-egy �jat tartottak a kez�kben. Vad�szok… De hogyan? Mire �tv�ltoztam volna anya megfogta a kezem �s leintett a dologr�l.
    -  Na mi az v�rfarkas? Tal�n nem vagy sz�gyell�s? – heher�sztek, mire kivillantottam fogaimat. G�z�m sincs, hogy csin�lhattam, de erre abbahagyt�k a nevet�st. – Az a nagy helyzet, hogy titeket itt �s most meg k�ne, �ljelek, de mivel annyira sz�pek vagytok, �gy kaptok egy kis el�nyt. Enged�nk nektek f�l percet arra, hogy elmenek�ljetek. Hogyha utol�r�nk, mind a kett�t�ket lel�j�k. Meg�rtett�tek? – B�lintottunk.
Olyan gyorsan v�ltoztam �t �s ugrottam le a kamionr�l, hogy anya sem b�rt utol�rni. Id�nk�nt visszan�ztem, de nem j�ttek ut�nunk. Nem telt m�g l a f�l perc, mikor hallottuk, hogy rohannak ut�nunk. Kilom�tereken kereszt�l �gy ment ez, mire anyu bal h�ts� l�b�t eltal�lta az egyik egy ny�llal. Meg�lltam, mire anya unszolt, hogy menjek tov�bb �s, hogy � majd feltartja �ket.  Nem sz�ltam vissza, csak rohantam. M�r az egyik foly�n�l voltam, mikor meghallottam, anya ny�sz�t�s�t.
Tudta, hogy ez lesz! Egyszer�en tudta �s azt mondta, hogy nem lesz semmi baj… M�rt nem maradtam akkor ott. M�rt nem sz�lltam szembe vele… - A farkas szemeimb�l csorogtak a k�nnyek. Most mi lesz velem? Ki lesz, aki seg�t nekem kiismerni �nmagam? Ki seg�t, majd t�l�lni ezt az eg�szet? … - M�r t�cs�t alkottak a k�nnyeim, mikor �szhez kaptam. Rohantam tov�bb, azzal a tudattal, hogy anya m�r nincs t�bb�.