2. fejezett – Az elk�borolt b�r�nyka

M�r hajnalodott. Az eg�sz t�j a napkelte sz�neiben pomp�zott. Ahogyan haladtam el�re egyre jobban fogyott az er�m. Fogalmam sem volt, merre futok, csak futottam �s futottam.  A v�g�n m�r mozdulni sem tudtam. Kerestem egy fat�rzset ahol megh�zhatom magam �s lefek�dtem oda.  A l�baim sajogtak, a fejem l�ktetett. Fiatal farkas l�temre sokat rohantam. Ennyi kilom�tert el�ttem az els� nap senki sem tett meg a v�rfarkasok k�z�tt. Leveg�t is alig kaptam. Olyan gyorsan l�legeztem, mintha a v�z alatt maradtam volna h�rom napot leveg� n�lk�l.
A fejemben egy �g�ret kezdett kibontakozni. A bossz� �g�rete. Meg fogom bosszulni any�m hal�l�t. Ki fogom irtani azoknak a vad�szoknak ismer�seit, bar�tait, csal�dj�t, akik ezt tett�k velem. A v�g�n �k k�vetkeznek. Had �lj�k �t �k is azt a k�nt, amit �n is �t�lek most.
2 nappal k�s�bb:
Mikor kinyitottam a szemeimet m�r emberi alakban voltam. A l�baim m�r nem f�jtak, viszont a sz�vem ann�l jobban. K�t dolgot ut�ltam ezen k�v�l: a vad�szokat �s azokat, akik a vad�szokkal „l�zengenek”. Azokat az embereket, akik j�m�djukban nem tal�lnak m�s elfoglalts�got, mint a fajt�m irt�s�nak m�dszereit meg tanulni �s alkalmazni rajtunk.
A hasam iszonyatosan korgott. Nem tudom mi�ta nem ettem, de szerintem h�rom napja biztosan kihagytam a h�romszori �tkez�st. Gyorsan meg kell tanulnom azt, hogyan vad�sszak. M�ghozz� itt �s most.
Egy �z illata csapta meg az orrom. Farkas �nemnek nem jelentett nagy probl�m�t az, hogy elkapjam, leter�tsem, majd felfaljam a szeg�ny kis �zt. De akadtak az �z gid�kon m�s zs�km�nyaim is. H�rom ny�l �s k�t kifejlett h�m �z. A vad�szat v�g�n �gy �reztem m�r nem tudok t�bbet enni. Kerestem egy foly�t, megf�r�dtem farkas alakban benne �s letelepedtem egy velem szemben �ll� f�k t�v�be.
L�pteket hallottam az erd�b�l j�nni. Fel�lltam �s t�mad� testtart�st vettem fel. K�t sr�c j�tt fel�m mit sem sejtve arr�l, hogy �n itt lapulok t�mad� testtart�sban a f�k m�g�tt.
    -  Clay, valaki van itt… - Beleszagolt a leveg�be. – Gyorsan. – Farkas alakot vettek fel.
A szemeik s�rg�s-barna volt az �n szememmel ellent�tben. Az �n szemem z�ld volt kicsit k�kes be�t�ssel. Megv�rtam a megfelel� pillanatot �s t�madtam. Az egyikr�l el is feledkeztem. Ler�ntott a m�sikkal egy j�l ir�ny�tott ugr�ssal. Morogtam �s a szem�be b�multam. Nem tudtam szabadulni, �gy felvettem ember alakomat.
    -  Ki vagy te? – Clay.
    -  A nevem Nicole �s �r�ln�k, ha lesz�lln�l r�lam! – Parancsoltam.
    -  Addig nem, am�g el nem mondod mi is vagy val�j�ban. – K�vetelte.
    -  Ugyanaz, mint ami te! – Felhergelte az idegeimet. – Megtenn�d, hogy lesz�llsz r�lam?!
Akad�koskodva elengedett. Megn�ztem �ket. Mind kett� annyi lehetett, mint �n. Tizennyolc. M�r indultam volna, mikor a egyik megszor�totta a kezem. Hangos morg�s k�vette ezt a meggondolatlan mozdulatot �s egy j�l ir�nyzott karmol�s. Az arc�n csak pillanatokkal k�s�bb gy�gyult csak be a seb.
    -  Mi�rt csin�ltad ezt?
    -  Az�rt, hogy elengedj. Am�gy is begy�gyult, vagy nem? – K�rdeztem. – Ne pr�b�ljatok k�vetni! – Ezzel elindultam a foly� t�loldal�ra. Farkas alakban voltam �s iszonyat gyorsan futottam. K�s�bb vettem csak �szre, hogy j�nnek ut�nam.
Ez nagyon feld�h�tett… Megmondtam nekik, hogy ne k�vessenek, de nem tudnak teljes�teni egy ilyen apr�cska k�r�st. Gyorsan elb�jtam az egyik fa m�g� �s kiv�rtam, am�g utol�rnek. El�sz�r nem tal�ltak, de k�s�bb szagot fogtak. Emberk�nt felm�sztam sz�p lassan a f�ra �s onnan figyeltem �ket. V�rtam a megfelel� alkalmat a t�mad�sra. �s nemhi�ba, v�rtam. Mind a kett� a f�ld�n landolt, mire �n morogtam �s a fogaimmal vicsorogtam. A hat�s nem maradt el. Fel�llt a sz�r a h�tamon �s nagyon lassan k�zeledtem fel�j�k. Nem tudom mi okozta ezt a hat�s, de �r�ltem neki.
Valami furcsa dolog t�rt�nhetett velem, mert a megszokottn�l is nagyobb �nbizalmam t�madt. �gy �reztem, hogy ak�r h�t vad�szt is meg tudn�k �lni most. A l�pteim dobban�sa, a gyorsas�gom – most jelenleg a lass�s�gom – �s az er�m is a kezem al� j�tszott. Mikor el akartak futni nem engedtem �ket el. Meg akartam leck�ztetni �ket.
Nicole, ne tedd ezt! Ne csin�lj ostobas�got, k�rlek! Egy eg�sz falk�t magadra harag�tasz! – Magam el�tt l�ttam anyut. Most is ugyanazt a ruh�t viselte, mint m�ltkor este, amikor meghalt. Csak most valami furcsa feh�r f�ny lengte k�r�l. Magam sem �rtettem m�rt, de egy kicsit megijesztett. - De ezt nem mutattam ki.
Egy perccel k�s�bb �szhez kaptam, de addigra anyu sehol sem volt. Mintha csak egy gyenge szell� lett volna. Olyan k�nnyed�n elillant… Tal�n egy d�lib�b volt! Igen az! Biztosan az volt. Csak az lehetett… De az lehetetlen. Az csak Afrik�ban van meg ahol esetleg olyan nagy a h�m�rs�klet. De akkor mi volt ez, ha nem d�lib�b? – T�n�dtem. V�g�l arra az elhat�roz�sra jutottam, hogy csak egy kicsit megijesztem a k�vet�im. Nagy er�vel r�ugrottam az egyikre �s vicsor�tottam.
    -  Ne k�vessetek!
    -  Csak el szerett�nk volna vinni a falk�hoz. Tal�n csatlakozhatsz hozz�nk te is. – Csatlakozni egy falk�hoz? Nem is rossz �tlet.
B�lintottam.
Elindultunk a falka t�rzshely�re s az �t k�zben megtudtam a m�sik sr�c nev�t is: Caleb.